Göncz Árpád
(Budapest, 1922. február 10 – Budapest, 2015. október 6.) 
Pécsvárad Város Képviselőtestülete 48/1993. (VIII.9.) számú határozatával díszpolgári címet adományoz Göncz Árpád köztársasági elnök részére.
Göncz Árpád József Attila-díjas magyar író, műfordító és államférfi, a Magyar Köztársaság elnöke 1990-2000. között.
Göncz Árpád adta át a Pécsváradot várossá nyilvánító okiratot 1993. augusztus 20-án, melyet Kakas Sándor polgármester így köszönt meg:
„Tisztelt Elnök Úr, megköszönöm Önnek, hogy döntésével, amely a belügyminiszter előterjesztése alapján született meg, elismerte Pécsvárad azon törekvését, hogy visszanyerje azt a rangot, melyet Szent István örökében valaha birtokolt. Köszönöm Pécsvárad polgárainak lakóhelyük iránti szeretetét és lankadatlan tenniakarását. Bejelentem, hogy Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének, aki Pécsváradot városi rangra emelte, képviselőtestületünk az első díszpolgári címet adományozza.”
Dr. Gállos Ferenc
(Pécsvárad, 1914. május 19 – 1958. február 14.) 
Pécsvárad Város Képviselőtestülete 48/1993. (VIII.9.) számú határozatával posztumusz díszpolgári címet adományoz Dr. Gállos Ferencnek.
Helyi értelmiségi családban született Pécsváradon. A pécsi ciszterciek Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett kitüntetéssel. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát, szintén kitüntetéssel. A közigazgatásban több településen is dolgozott, a munkát azonban a katonai szolgálat és háború többször megszakította. A háború befejezésekor Siklóson volt járási jegyző majd tb. szolgabíró. A háború után korábbi hivatali munkája miatt sok hátrány érte, B-listára került. 1946-ban költözött Pécsváradra, ahol hozzáfogott a hely történetének kutatásához, egy cél lebegett előtte: megírni szülőhelye történetét. Nagy körültekintéssel gyűjtötte az okleveles adatokat, feltérképezte Pécsvárad és birtokainak, valamint mezővárossá alakulásának történetét, a műemlék-épületeket, gyűjtötte a rendelkezésre álló adatokat a hely újkori fejlődéséről. Munkáinak kiadását halála után tíz évvel kezdeményezte a Janus Pannonius Múzeum akkori igazgatója, majd a Pécsváradi Nagyközségi tanács anyagi támogatásával kiadták legfontosabb kutatási eredményeit.
Mott János
(Feked, 1920. június 30 - Pécsvárad, 1996. június 6.)
Pécsvárad Város Képviselőtestülete 19/1994. (VIII.9.) számú határozatával díszpolgári címet adományoz Mott János címzetes apát részére.
Mott János szülőfaluja, Feked különleges hely: hat papot adott a katolikus egyháznak. "Mein Heimatdörflein" - a szülőfalum - ismételte sokszor német nyelvű prédikációiban, de otthon érezte magát Baranya minden településén, ahová a szolgálat szólította.
Mott János iskoláit Pécsen végezte, a Pius Gimnáziumban tanult, majd a papnövelde utcai Szemináriumban lett teológushallgató. 1944-ben szentelték pappá. Káplán Mecseknádasdon, Püspöklakon, Marázán, Pécsváradon (1945–1946), Tolnán, Szigetváron, később plébános Pécsváradon (1966–1996). Pécsváradi apát (1982).
Mott János apátúr Pécsváradon volt plébános 30 éven át. Pécsvárad az ő számára nem volt idegen hely, hiszen a fekedi emberek – ahonnan származott – Pécsváraddal mindig is kapcsolatban voltak. Személyisége nyitott volt a hívek irányába, szívesen volt közöttük ünnepeiken, hétköznapjaikban.
1994. június 5-én több mint ezren vettek részt pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából tartott aranymiséjén. Kakas Sándor polgármester ekkor adta át a város legmagasabb kitüntetését, a díszpolgári címet: nem csak jubileuma alkalmából, hanem mert tevékenysége, az emberekhez való viszonya arra indította az önkormányzatot, hogy a legmagasabb címet adományozza számára.
Dr. Kófiás Mihály
(Palotabozsok, 1935. november 16 - Pécsvárad, 2017. május 22.) 
Pécsvárad Város Képviselőtestülete 44/2011. (VI.27.) számú határozatával díszpolgári címet adományoz dr. Kófiás Mihály nyugalmazott jegyzőnek.
A város egykori körjegyzője, Pécsvárad korábbi krónikaírója, számos helytörténeti dolgozat szerzője.
Családjával 1941-ben költöztek Pécsváradra, miután az édesapja itt lett körjegyző. Dr. Kófiás Mihály elemi iskoláit Pécsváradon kezdte, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában folytatta, majd ennek államosítása után Pécsváradon fejezte be a 7. és a 8. osztályt. A pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után, 1954-ben az orvosi karra jelentkezett, édesapja korábbi foglalkozása miatt kifogással elutasították. Átmeneti évek következtek, a Pécsváradi Járási Tanács, a sajtüzem, majd a katonaság, leszerelés után Szilágyra került a községi tanácsra. 1960-1965 között végezte el a jogi egyetemet. A Pécsváradi Járási Tanácson 1961-ben kezdett dolgozni, 1965 februárjában Pécsvárad község tanácsához került. Itt volt a végrehajtó bizottság titkára, amit később Pécsvárad körjegyzője. 1995. november 16-án vonult nyugdíjba.
Dr. Kófiás Mihály munkájának is köszönhető, hogy 1993-ban Pécsvárad visszanyerte városi rangját. Mintegy 30 évig gyűjtötte a helyi események meghívóit, plakátjait, a Pécsváradról megjelenő sajtóanyagokat, írta a város krónikáját. Jegyzőként precíz, rendkívüli szakmai tudása, igényessége elismert volt, tisztessége megkérdőjelezhetetlen.
Helytörténeti kutatásokat végzett többek között a helyi zsidókról, a sajtüzemről és a város sportéletéről. Adatgyűjtéseinek eredménye a Pécsváradi Füzetek sorozatban megjelent két kiadvány is. Sportszeretete – főleg a labdarúgás iránti rajongása – és alapos munkájának gyümölcse a „Városunk sportja” kiadvány. Ugyancsak ő a szerzője a Felvidékiek Pécsváradon című kiadványnak.
Kitüntetései: Munka Érdemrend bronz fokozata, A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje.
Gállos Orsolya
(Siklós, 1946. július 8 - ) 
Pécsvárad Város Képviselőtestülete 41/2013. (VI.17.) számú határozatával díszpolgári címet adományoz Gállos Orsolyának.
1964-ben a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban érettségizett, majd négy évig a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakos hallgatója volt. 1978 –ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1983-1991 között a Ljubljanai Egyetem szlovén szakán tanult, majd ugyanennek az egyetemnek magyar lektora volt. Előtte dolgozott pedagógusként, művészeti előadóként, újságok munkatársaként, a Pécsváradi Hírmondó szerkesztőjeként. Tanulmányokat írt, műfordítóként szlovén, horvát, szerb írók népmeséket, esszéket, drámákat fordít a mai napig. Munkájáért több elismerést, kitüntetést kapott; többek között Pécsváradért díj, Wessely László műfordítói díj, Jugoszlávia zászlórendje ezüst csillaggal, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlés Sajtó díja (1998), az Egyetemes Kultúra Lovagja.
Több cikluson keresztül önkormányzati képviselő, közéleti ember. Megalapítója és több mint három évtizeden át elnöke a Pécsváradi Várbarát Körnek. Számos Pécsvárad kulturális, történelmi örökségét bemutató, helytörténeti kiadvány szerzője, szerkesztője. Gondozta édesapja Dr. Gállos Ferenc hagyatékát, folytatta helytörténeti kutatásait, ennek érdekében gyűjtötte és feldolgozta helyi lakosok visszaemlékezéseit és tárgyi emlékeit. Részt vett Pécsvárad városi rangjának elnyeréséért folytatott munkában, a beadott dokumentumok elkészítésében. Kapcsolatot tartott fenn Pécsvárad és monostorát kutató régészekkel, történészekkel, egyházi személyekkel és tudósokkal, az eredmények megismertetésére előadásokat, konferenciákat szervezett. Elévülhetetlen érdemeket szerzett Pécsvárad történelmi és kulturális értékeinek megőrzésében.
Várszegi Asztrik
(Sopron, 1946. január 26 – ) 
Pécsvárad Város Képviselőtestülete 32/2018. (VI.18.) számú határozatával díszpolgári címet adományoz Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapátnak.
Várszegi Imre Középiskolai tanulmányait a soproni Állami Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte. Érettségi után 1964-ben belépett Pannonhalmán a Szent Benedek Rendbe. Itt vette fel az Asztrik szerzetesi nevet, és itt tanult teológiát. Pannonhalmán szentelték pappá 1971-ben.
1976-tól a rend pannonhalmi gimnáziumában tanított egészen 1988-ig. Ezzel egyidejűleg rendi főiskolán is oktatott (tantárgyai: Szent Benedek Regulájának magyarázata, Bencés rendtörténet, a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Statútumai). 1985-ben történelemből doktori címet szerzett az ELTE-n, majd ugyanitt 1997-ben megszerezte a PhD fokozatot is. II. János Pál pápa 1988. december 23-án culusi címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezte ki. 1989. február 11-én szentelték püspökké Esztergomban. Püspöki jelmondata: Fortitudo mea Deus – azaz: Erősségem az Isten.
1991. január 5-én pannonhalmi főapáttá választották, székét 1991. augusztus 6-án foglalta el. Főapáti tisztségében a bencés közösség 2000-ben és 2009-ben megerősítette. 2017. november 17-én bejelentette, hogy harmadik főapáti ciklusa után visszavonul.
1996-ban felszentelte a pécsváradi vár kápolnáját, mely ezáltal visszanyerte történelmi rangját, és azóta is rengeteg családi és egyházi ünnepnek szolgál helyszínül. Kiemelkedő szerepe volt Pécsvárad és Pannonhalma testvérvárosi kapcsolatának kiépítésében, annak ápolásában. 2015-ben, a pécsváradi apátság alapításának ezeréves évfordulóján ünnepi szentmisét celebrált a pécsvárdai vár romkertjében, az egykori gótikus templom falai között.
Zsáli János
(Erdősmecske, 1950. június 01 - ) 
Pécsvárad Város Képviselőtestülete 32/2018. (VI.18.) számú határozatával díszpolgári címet adományoz Zsáli Jánosnak, Pécsvárad volt polgármesterének.
Zsáli János Erdősmecskén szültetett, ahonnan szüleivel egy éves korában költöztek Pécsváradra. Tanulmányait itt Pécsváradon, majd Pécsett a Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskolában végezte. Az iskolás éveket követően, 1968-ban helyezkedett el a megyei áramszolgáltatónál, majd 1972-től kötelezte el magát a Pécsváradi Építőipari Kisszövetkezet mellett, melynek az egyre nagyobb felelősséget igénylő beosztások betöltését követően 1988-ban vezetője lett. Munkáját számos szakmai díjjal és kitüntetéssel ismerték el, melyek közül kiemelést érdemel, hogy 1997-ben a Baranya Építőiparáért oklevelet és aranygyűrűt vehette át.
Munkája mellett választott önkormányzati képviselőként és sportköri elnökként is sikerrel dolgozott a város, illetve az itt élő emberek érdekében. Számos barát, helyi lakos és munkatárs bíztatására 1998-ban jelöltette magát polgármesternek, melyet jelentős támogatottsággal nyert el. Ezen tevékenységét sohasem munkának, hanem szolgálatnak tekintette, egy olyan élethivatásnak, melynek célja a település fejlődése és az itt élők megelégedettsége. Hivatali ideje alatt Pécsvárad városa nagy léptékű fejlődést élt meg, melyet a választópolgárok további két önkormányzati választáson nagyszámú szavazatukkal ismertek el és segítették győzelemhez.
Pécsvárad városának vezetőjeként kiemelt jelentőséget tulajdonított a helyi oktatásnak, így alapítója volt az Erdősi Tibor Baráti Körnek. Az elmúlt években számos kiemelkedő eredményt elérő diák és pedagógus vehette át a Kör által alapított díjakat. A kultúra területén a nyári várszínház elindításával alkotott maradandót a színházat és művészetet szerető közönség emlékezetében. Sportot kedvelő emberként aktív alakítója volt a helyi sportéletnek, nevéhez fűződik a városi uszoda létesítése. Feladatai teljesítése közben is megőrizte azt az értékrendet, melynek elismeréseként 2005-ben vehette át a Baranyai Emberekért díjat.
Az embert próbáló feladatokkal járó hivatás azonban kihatással volt egészségére, mely 2007-ben olyan mértékben megromlott, hogy orvosai tanácsára kénytelen volt polgármesteri tisztségéről lemondani. A város fejlődése érdekében végzett kimagasló teljesítményéért 2018-ban átvehette a Pécsvárad város díszpolgára címet.