Az 1290-es évhez kötődik az első írásos emlék, az esztergomi Káptalan egy levelében. 1387-ben, de még 1542-ben is Tótkékesként említik. A középkorban a pécsváradi apátság birtoka volt.
A pécsváradi Bertók apát 1656-ban szerezte vissza a falut a pécsi püspöktől, holott ekkor török megszállás alatt volt. 1686-ban említik először Kékesdként. 1869-ben a község létszáma mintegy 500 fő. A lakosság összetétele alapján jelenleg magyarnak mondható a falu. Régebben egy-két német család élt itt, de ők folyamatosan elmagyarosodtak. A lélekszám jelenleg 209 fő.Kékesd fekvéseA Zengő hegység alján fekszik, a geresdi dombság egy részeként völgybe ékelődve. A völgy része a Karasica és a Kékes patak keleti oldalról. A felszín erősen tagolt, dombos -völgyes hátság. Határos községek délről Szellő, nyugatról Erzsébet, északról Pécsvárad, Nagypall, Fazekasboda, keletről Geresdlak, Maráza.
A talajviszonyok alapján kialakult egy jelentős homok és mészkő réteg, melyet nem is oly régen még bányásztak. Talaja barna erdei és vályog. Ez az összetétel tette lehetővé, hogy szinte az övezetben lévő növények mind megtenyésznek. Éghajlata atlantikus és mediterrán – enyhén csapadékos, valamint kontinentális száraz és szélsőséges.
