Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet
A Mecsek kelet-nyugati kiterjedésű hegység élővilága, a déli oldalakra felhúzódó gyümölcsösök, szőlők, szelídgesztenyések, a környező területeket figyelő egykori őrtornyok maradványai és a szerény, de mégis tiszteletet parancsoló középkori templomok sajátos, mással összetéveszthetetlen délvidéki hangulatot árasztanak.
A Mecsekre jellemző gyűrt, töréses szerkezetű mészkő mellett a kelet-mecseki részeken vulkánosság hatására magmás kőzetek is keletkeztek: a csengő hangú fonolit és a vele együtt előforduló trachidolerit. A Mecsek éghajlatára jellemző, hogy a szubmediterrán hatások nyomán különbségek alakultak ki az északi és a déli hegyoldalak között. Az évi csapadék átlaga 710 mm, a középhőmérséklet 10,0 C° körül mozog. A terület legfontosabb vízgyűjtője északon a Völgységi-patak, észak-nyugaton a Baranya-csatorna, dél-nyugaton a Pécsi-víz és délen a Vasas-Belvárdi víz. Ezen vízfolyásokat a hegységben rendszerint a földtani felépítéshez kötődő számú és vízhozamú, mintegy ezer forrás táplálja.
Növényvilág
A Kelet-Mecsek hatalmas erdőtömbjét északról és délről száraz gyepterületek övezik. A löszborította domboldalakon jellemző a gyepekre a fajgazdagság és a védett fajok nagy száma. Előfordul itt árlevelű-, borzas- és sárga len, csillag őszirózsa, kék atracél és a ritka szennyes ínfű is. A Pécsvárad feletti gyepekben élő kék atracél a gazdanövénye a hazánkban már csak egyedül itt megtalált védett cincérfajnak, az atracélcincérnek.
A terület erdeinek fő tömegét három erdőtársulás alkotja: a mecseki bükkös, a mecseki gyertyános-tölgyes és a mecseki cseres-tölgyes. Ezekben az erdőkben több közönséges, de mégis a területre jellemző, védett növényfaj mellett ritka, csak a Mecsekre jellemző fajok is előfordulnak. Kora tavasszal bontja szirmait a májvirág, a szártalan kankalin és a ma már védett illatos hunyor. Nagy területeket borít a szúrós csodabogyó, de a szintén piros bogyós rokonának, a lónyelvű csodabogyónak is felfedezhetjük télen is zöld csokrait.
Ma Magyarországon csak a Mecseken találkozhatunk a havasi tisztesfű nagytermetű, de mégis apró virágú példányaival. A szerény külsejű, szinte észrevehetetlen nőszőfüvek is képviseltetik magukat egy-két unikális, ritka fajjal. Gyakoribb közülük a csőrös és a Tallós nőszőfű, jóval kevésbé elterjedt a Norden nőszőfű, míg az Óbánya közelében és a Réka-völgyben korábban előbukkant piacsenzai nőszőfű igazi botanikai szenzáció, mivel eddig Magyarországon még találkoztak vele.
Bükkösökben, gyertyános tölgyesekben találkozhatunk a csak a Mecsekre és a Villányi-hegységre jellemző szubmediterrán olasz mügével. A meleg, déli oldalakat, száraz tetőket borító cseres-tölgyesekben és ezek vágásaiban díszlik a Kelet-Mecsek híressége, a világon már szinte csak itt előforduló bánáti bazsarózsa. A megnyíló, napfényes erdőrészeket kedvelő növény fokozottan védett, féltett vadvirágunk.
Bánáti bazsarózsa
A Kelet-Mecsek területén előforduló növénytársulások közül még hármat érdemes kiemelni. A sziklás hegycsúcsok, gerincek északi, sekély termőrétegű, sokszor kőgörgeteges termőhelyén kialakult illír jellegű társulás az ezüsthársas törmeléklejtő-erdő. E reliktum jellegű növényegyüttes felső szintjét az ezüsthárs és a magas kőris, az alsót a virágos kőris és a nagylevelű hárs alkotják. A fák a mozgó kőtörmeléktől meggörbültek, elágazók. Nagyszámú, a hegységet behálózó patakok sokaságát legtöbbször két növénytársulás követi. A mézgás éger (igen ritkán hamvas éger) jellemezte sásos égerligetek mellett előfordul a Dél-Dunántúli tölgykőris-szil liget is.
Állatvilág
Az itt élő állatfajok sem kevésbé értékesek, a nagyszámú védett faj mellett fokozottan védettekkel is találkozhatunk. A háborítatlan öreg erdőkben fészkel a békászósas, a réti sas itteni fészkéről indítja halászportyáit a környék halastavaira. A fekete gólya nyakigláb fiókáit neveli.
Rendkívül fontos az idős erdők megőrzése, hogy biztosítsuk a nagyfülű- , pisze- és a horgasszőrű denevér zavartalan kölyöknevelését. Míg a gyönyörű havasi cincér a hűvös bükkösök lakója, az óriás énekes kabóca hímjeinek monoton pirregését a száraz, meleg tölgyesekben hallhatjuk. A keréknyomok víztócsáiban sárgahasú unkák tanyáznak, a nedves avarban erdei béka ugrál el ijedten a közeledtünkre, a bokrokon, cserjéken erdei sikló kutat madárfiókák után. Tavasszal megtelik az erdő a kék galambok búgásától, akik egyedüli galambféleként odúban költenek. Nagy segítségükre vannak ebben a fekete harkályok, akik minden évben új üreget készítenek maguknak az arra alkalmas öreg fák törzsén.
Nagy-Mező, Arany-hegy Természetvédelmi Terület
A Mecsek Hosszúhetény és Pécsvárad között húzódó, korábbi helyi jelentőségű védett részeket is magába foglaló 101 hektáros területe rendkívüli botanikai értékei miatt élvez védettséget.
A Zengő déli lábánál elterülő száraz erdő és gyepfoltok igen szabdaltan és mozaikosan maradtak fenn a művelt területek: szántók, szőlők és gyümölcsösök (pl. mandulások) között. A gazdálkodásra kevésbé alkalmas dombok (Hideg-hegy, Illés-hegy, Nagymező, Arany-hegy, Nádasdi-tető, Butyka-hegy, Pavojda) azonban megőriztek olyan száraz tölgyeseket, sztyeppréteket, száraz gyepeket, ahol az ott élő növényfajok nem csak ritkaságukkal, hanem tömegükkel is lenyűgözik az oda látogatót.
A Nagy-mező, Arany-hegy Természetvédelmi Területen több mint harminc védett növényfaj fordul elő. Megtalálható itt a fokozottan védett bánáti bazsarózsa. A bodzaszagú ujjaskosbor ritka, piros színváltozatú példányaival is találkozhatunk, de kora tavasszal megcsodálhatjuk a fekete kökörcsin bókoló, pelyhes virágait is.
A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet földrajzi, geológiai adottságai miatt természetes növény- és állatvilága fajokban igen gazdag, emellett műemlékekben, kultúrtörténeti és néprajzi emlékekben is bővelkedik. A vadregényes területet túraútvonalak hálózzák be, így gyalogosan is jól bejárható. Útba ejthetjük az üveghutákat Pusztabányán, a Máré-várat, a fokozottan védett Óbányai-völgyet a Csepegősziklával és a Ferde-vízeséssel. Ha a Mecsek legmagasabb csúcsára vágyunk, akkor Pusztabányáról Püspökszentlászlóra kell leereszkednünk. Itt nem szabad kihagyni a püspöki nyaraló és az arborétum megtekintését, ezután kellő erőt gyűjtve megmászhatjuk a 682 méter magas Zengő hegyet. A Zengő vár romjainak és akár a Dunáig is elnyúló panorámának a megcsodálása után, túránkat Pécsváradon a vár és a kisváros egyéb látnivalóinak felkeresésével, vagy Zengővárkonyban a szelídgesztenyés, a Tojásmúzeum, Szalma-Kincstár és a Bormúzeum meglátogatásával zárhatjuk.
