Kóstoló szívünknek kedves, szép tájakból
Erdélyben – Székelyföldön a Pécsváradi Várbaráti Körrel
2017. június 29 – Július 5.
Éjszakai utazásunk után első megállónk az aradi Szabadság-szobornál, majd a 48-as vértanúk emlékhelyénél volt, ahol különleges hangulatban – még a hajnali sötétségben - koszorúztunk, és hajtottunk fejet a hősök emléke előtt.
Nagyszeben következett, a szászok csodálatos városa. A főtéren a magas háztetők jellegzetes tetőablakai mintha hunyorogva figyeltek volna bennünket. Brassóban a híres Fekete-Templomot és annak különleges orgonáit és egyedi szőnyeg gyűjteményét egy jól felkészült magyar idegenvezetővel volt szerencsénk megismerni. Prázsmáron a gyönyörűen felújított erődtemplom, udvarában a vész esetén menedékül szolgáló „szalonnakamrákkal” utunk legkülönlegesebb élménye volt. Az aznapi szálláshelyünkre, Csernátonra érve még sikerült megnéznünk a Haszmann Pál múzeumot és skanzent. Pali bácsi előadása és a gazdag gyűjtemény minden fáradságunkat feledtette. A finom vacsorát követően senkit sem kellett ringatni.
Másnap a program Gelence erődtemplomával kezdődött, megcsodáltuk a különös, fakazettás mennyezetet, és a szinte teljesen épségben megmaradt freskókat. Megfordultunk Kézdivásárhely udvarteres főtérén, Gábor Áron szobránál, majd a Szent-Anna tó üdítő panorámája tárult elénk. Nyergestetőn a 48-as emlékmű megkoszorúzása után ereszkedtünk le Csíkszeredába. Sikerült a kegytemplomig egy rövid fohászra busszal feljutni. Ezen a napon tartották az Ezer Székely Leány Napját, így a nyeregbe felgyalogolva lehetőségünk volt megcsodálni a gyönyörű népviseletbe öltözött fiatalokat, és kis időre együtt táncolni velük. A következő szálláshelyünkön, Máréfalván, Pécsvárad testvérfalujában ízletes vacsorával fogadtak bennünket.
Utazásunk harmadik napján Csíkszeredán látogatást tettünk a Makovecz Imre tervezte, angyalokkal ékesített Millenniumi templomnál. Innen a Gyimesek felé vettük az irányt, meseszép vidéken, példásan rendben tartott, meredek kaszálók között egészen az ezeréves határig vezetett utunk. Majd a Békás-szoros és a Gyilkos-tó semmivel össze nem hasonlítható látványa következett.
Másnap reggel szomorúan vettük tudomásul, hogy eleredt az eső, de nem hagytuk, hogy a rossz idő kedvünket szegje. Lovas szekér vitt minket fel a Hargitára, ahol különféle finomságokkal kínáltak bennünket, desszertként Rózsika lepényét felszolgálva.
Ötödik nap aztán újra kellemes időben járhattuk be Székelyudvarhely főterét és a szoborparkot. Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál koszorúztunk. Korond, majd a Medve-tó partján fekvő Szováta következett. Tordán megnéztük a sóbányát, mely számomra rendkívüli élmény volt. Mindezek után érkeztünk meg utunk utolsó szálláshelyére, a monumentális Székelykő lábához simuló, egyedi építészeti értékeiről híres Torockóra. Hát, aki teheti, annak ide el kell mennie!
A hazaút során pihenőként és látnivalóként szolgált Kolozsvár, a „kincses város”, és Körösfő, csodálatos fakazettás református templomával. A késő esti órákban épkézláb érkeztünk haza – köszönjük Potó Zoltánéknak a biztonságos szállítást, a kellemes meglepetéseket és a finom kávét.
Köszönjük ezt a szép kirándulást a szervezőknek, Bognár Gyöngyvérnek, a Várbaráti Kör titkárának, és dr. Bíró Ferenc elnök úrnak, Köszönjük Csatlós Évának, ki korát meghazudtolva bírta az iramot, és sok okos ismerettel, érdekes történettel tette még értékesebbé utunkat. Engem nagy örömmel tölt el, hogy nagy számban tartott velünk a fiatalabb generáció is, és még nagyobb öröm, hogy szeretetteljes, megértő hangulatban utazhattam egy buszra való „jó ember” társaságában.
A kóstoló eredménye: Kérünk szépen még belőle!
Beck Józsefné dr.