Megszólal a zene és a tested kérdés nélkül megmozdul, magával ragad, becsukod a szemed és hagyod, hogy átjárjon minden hang. Intim pillanat ez, te és a hangok, melyek először csak lágyan kerülgetnek, mint a hullámok, majd egyre több érzékedet ragadja magával. Érzed az illatát, látod a színét…. Észre sem veszed, hogy eltelik öt perc, harminc, majd egy teljes óra és csak ütöd a dobot, dúdolsz, emeled a karod, érzed az érintéseket… Vannak pillanatok, amikor kitekintesz és megkérdezed magadtól, hogy tulajdonképpen mi a fenét csinálok?! Az okosok szerint a legtöbbet akkor tanulod, – magadról és a világról egyaránt – amikor kilépsz a komfortzónádból. Fogod magad, veszel egy nagy levegőt és megteszed azt a lépést. Miért fontos ez? Megtanulod kezelni és elfogadni az érzéseidet, ezáltal másokét is. A tréning lényege a zene megfelelő használata köré központosult, miért fontos az, hogy bizonyos foglalkozásokhoz a nem formális oktatásban milyen típusú hang kavalkádot párosítsunk, hiszen ezzel serkenthetjük, de gátolhatjuk is a megvalósítandó célt.
A 24 résztvevőt 13 ország prezentálta, és 450 jelentkező közül kerültünk ki, mi szerencsések. A nyolc nap alatt fizikailag és mentálisan is megdolgoztattak minket a trénerek. Improvizáltunk hanggal, testtel, doboltunk a tengerparton, meditáltunk, workshop-ot szerveztünk, kaptunk egy jó nagy adag információt a digitális kompetenciánk fejlesztéséhez, vadul firkáltunk és „tükröt állítottunk” egymás elé. Ki próbált már egy percig a másik szemébe nézni? Érdemes kipróbálni, nem könnyű magadat viszontlátni a másik tekintetében… Hogyan hat a zene az agyra, micsoda folyamatok mennek végbe, ahogy a dallam, ritmus magával ragad? Én hiszem, hogy egy csoda…"
Fischer Dóra