A pécsváradi református gyülekezet tagjai idén is felöltötték hagyományos népviseletüket a Szentlélek kitöltetésének ünnepére.
Pécsvárad török hódoltságot átvészelő magyar lakossága a szomszédos Zengővárkonnyal és Nagypall-lal együtt református szórványt alkotott a 18. század elejétől jellemzően németek lakta területen, melynek kultúrája és társadalma a tolna megyei Sárköz falvaival egyöntetű. Gyakori tévedés, hogy az itteni, a néprajzi szakirodalom által „külső sárközinek” is nevezett kultúrát úgy írják le, mint ami a Sárközből érkezett ide. Valószínűbb azonban, hogy itt éppúgy honos, és valaha egy kiterjedtebb csoporthoz tartozott. Ezt támasztja alá, hogy további szórványokat találhatunk mind Tolna megye irányában haladva (Váralja, a századfordulón még Mecseknádasd, Hidas), mind pedig Mohácson és környékén. A Sárköz népművészete, benne a jellegzetes, díszes viselet 2012-ben bekerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe.
Kutas Éva, Kótsch Petra