Apaceller Péter alpolgármester megemlékező beszéde:
"Hol a zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott – “vigyázz!”-ban, “tűz!”-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban, ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van (…)"
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!
Illyés Gyula: „Egy mondat a zsarnokságról” című verséből idéztem.
Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.
Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben, azaz pontosan 75 évvel ezelőtt ezen a napon, a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.
A politikus letartóztatása és fogva tartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.
A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót, de a rendszer áldozata az is, akit börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, vagyis mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
Pécsváradon a már korábban felállított málenkij robotra hurcolt német, a kitelepített felvidéki és a zsidó áldozatok emlékköve mellé 2017-ben, Kovács Béla főtitkár letartóztatása után 70 évvel került a kommunista diktatúrák áldozatainak emlékére emlékmű itt, az Európa téren.
Sajnos különösen tragikus a mérleg, amikor hazánk 20. századi történetén tekintünk végig. Két világháború példátlan pusztítása és embervesztesége, az 1919-es forradalmi és az azt követő ellenforradalmi terror, a trianoni ország-csonkítás máig ható következményeivel; a holokauszt iparszerű tömeggyilkossága, a nyilas rémuralom, majd a néhány évvel később kiépülő kommunista diktatúra; amely első másfél évtizedében Rákosi és Kádár vezetése alatt ma már nehezen képzelhető terrorral tartotta rettegésben a társadalmat.
Persze a történelem sötét árnyaira, a keserű múltra nem szívesen emlékezünk, ugyanakkor mégsem szabad hagynunk feledésbe merülni múltunknak ezeket a tragikus fejezeteit, különösen most, a tegnapi híradásokból értesült megrázó és bizony elszomorító események kapcsán.
A múlt akarva-akaratlanul is velünk és bennünk él; gesztusainkban, gondolkodásunkban, erkölcseinkben és szokásainkban.
Mindaz, ami elődeink, szüleink és nagyszüleink nemzedékével történt, valamiként része nemcsak a mi, de gyermekeink és unokáink életének is. A felnövekvő nemzedék önismeretét, társadalmi tisztánlátását pedig az ilyen alkalmak, ezek a megemlékezések segítik és biztosítják.
Ennek megfelelően 5 éve helyezünk el koszorút és emlékezünk lehajtott fővel az elmúlt évszázad, így a kommunista diktatúrák áldozataira is itt, az Európa téren.
„(…) mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.”
A koszorúzás előtt Friesz Péter történelemtanár, az általános iskola igazgatóhelyettese osztotta meg gondolatait tanítványaival és a megemlékező közönséggel.
Az emlékkőnél koszorút helyezett el Pécsvárad Város Önkormányzata, a Baranya Megyei Önkormányzat Pécsváradi Járási Hivatala, a Pécsváradi Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Pécsváradi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat, a Baranya Megyei Szakképzési Centrum II. Béla Technikuma és Kollégiuma, a Pécsváradi Várbaráti Kör, a Pécsváradi Zengővidéki Határon Túli Magyarok Egyesülete, valamint a Pécsváradi Felvidékiek Klubja.
Közreműködött a Pécsváradi Rézfúvós Kamaraegyüttes. Felkészítő tanár, karnagy: Wagner József.
A megemlékezésről a Pécsváradi Városi Televízió felvételt készített.
