Az alábbiakban dr. Hutvágner Rozália önkormányzati képviselő teljes ünnepi beszédét olvashatják.
Tisztelettel köszöntöm itt, a Kossuth téren és otthonukban a városi televízió előtt ünneplő társaimat.
Március 15-i nemzeti ünnepünk, mint legtöbb ünnepünk a szabadságunkról, hazánk szabadsága kivívásának szándékáról és annak múltbéli történéseiről szól. Emlékezés az ünnep azokra, akik józan mérlegeléssel csendben vitték a mindennapok terheit, őrizték a meglévőt, lavíroztak a láthatatlan ellenség akaratában, tették a maguk dolgát jó szándékkal a hazáért. Emlékezés azokra, akik életüket adták érte. Lélekben azonosulunk hőseinkkel, utódaink számára példaképül állítjuk őket. Ez a tavaszi ünnepünk különösen kedves nekünk, mert az emlékezés nagyszerűségét emeli a természet megújulása is.
Mit üzen nekünk ma 2022-ben a szabadság? Mit is jelent ma szabadnak lenni? Ahogy végig nézünk a világ és benne hazánk történelmi viharain, minden korban törekvést fejezett ki arra, hogy sorsunkat a kezünkbe vegyük azoktól, akik az akaratukat ránk erőltették a hatalom eszközeivel .Különösen időszerű ez napjainkban, amikor a történelem változásában ismét egy sorsfordító hurrikán készülődéseit látjuk, felgyorsult folyamatokat egy háború szomszédságában, ami megváltoztatni készül mindazt, amit eddig békének gondoltunk. A történelem személytelen dolog, nincsenek benne arcok, hozzátartozók, könnyű ocsmány, embertelen dolgokat elkövetni. Mindezt az eddig jól bevált oszd meg és uralkodj eszközével, ahol nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, ember embernek lesz farkasa.
Most az uralmat a világ felett az a láthatatlan globalista réteg gyakorolja, a láthatatlan kártyakeverők, akik rafinált módszerekkel, a pénz által meghatározott értékrend eszközével ránk kényszerítik akaratukat, beszűkítve a lehetőséget arra, hogy szabadon dönthessünk sorsunkról.
De mit is jelent szabadon dönteni?
Helyes információk alapján mérlegelve meghatározni sorsunk irányát.
A történelem folyamán talán soha nem volt akkora vágy erre, mint napjainkban, amikor a világháló hatalmas mértékű információ áramlást tett lehetővé megágyazva annak, hogy tulajdonosai által gyakorolja befolyását ránk, terelve bennünket akaratának megfelelően. Ugyanakkor elemi erővel támad bennünk az ösztön arra, hogy kihámozzuk ebből az igazságot és megvalósítsuk szabadságunkat. A rombolással szemben áll az isteni igazság, amit a szívünk legmélyére helyezett a Teremtő Isten, és megmutatkozik ez akkor, ha a lelkünk magjára figyelünk. Soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy figyeljünk a szívünkre, előhozva belőle a szeretet igényét önmagunk és mások irányába. Nagyon-nagy igényünk van most arra, hogy szeretettel szolgáljuk önmagunkat, embertársainkat, az együttérzés, a szolidaritás, az emberség, a segítés eszközeivel. Minden lény a szeretetre vágyik és mindenkiben ott van az arra való képesség. Pál apostolt idézve: a szeretet" nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli."" MERT MIND KÖZÖTT LEGNAGYOBB A SZERETET" Minden magasztos értékünkre szükség van, hogy fenntartsuk önmagunkat ebben az örök értékeket felégetni akaró folyamatban összehangolva a szívünk jelzéseit a rációval. Ha mélyen elgondolkozunk ezen, nekünk embereknek nincs más választásunk ,ha meg akarunk maradni embernek itt a Földön.
A háború elsősorban tehát a szívünkben zajlik, a két erő feszültségében kell döntenünk mit választunk, hova állunk. Ez a döntés hosszú időre megszabja sorsunkat.
Forrong a világ, forrong az emberi közösségbe ágyazva hazánk is, keresve a hősöket, a példaképeket, keresve a válaszokat, hogyan tarthatja meg, találhatja meg szabadságát. Mit tegyen, hogy ne veszítse el, megerősítse önazonosságát? Hogyan védje meg a család egységét, annak értékeit? Hogyan szeressük, hogyan szerethetjük a hazát, amely a családot, az otthont, a lakóhelyet, az országunkat, a nyelvünket, a múltunkat, a családi gyökereinket, az őseinket, a magyar nótát, a költőinket, íróinkat, a hőseinket, a történelmünket jelenti.
El tudjuk-e kerülni, hogy a pénzvilág játékszerei legyünk?
Most, egy választás előtti időszak alapvető kérdése számomra az, hogy milyen vezető réteg képes a hazánkat, a nemzetünket egységben tartani, az egységbe törekvés érzését felkelteni, összefogni?
Felelősségünk van önmagunkkal, családunkkal, magyarságunkkal kapcsolatban. Felnőtt módon kell döntenünk vállalva döntésünk következményeit. Olyan vezető réteget választani, amely a társadalom intézményi működését is ennek a felelősségnek rendeli alá a politika minden eszközével. Vajon most itt tartunk? A válasz a felelősséget vállaló képességünk mértékében van.
Ennek a felelősségnek vállalása foglalkoztatja és hatja át szívemet 2022 március idusán, emlékezve a szabadság korszakaira, amikor feltehetően az események ugyanezen kérdéseket tették fel őseinknek, s amelyben válaszként, fohászként megszületett Himnuszunk.
Isten áldd meg a magyart!
Köszönjük mindenkinek aki jelenlétével megtisztelte ünnepségünket!
