Az 1848/49-es magyar szabadságharc kezdetére emlékeztünk. Március 15. a magyarság számára jelkép, a szabadságszeretet, szabadság utáni vágy jelképe.
A történelmi eseményekre, a forradalom hőseire emlékező városi ünnepségünkön a zord időjárás ellenére idén is sokan gyűltünk össze a Kossuth szobornál.
A rövid műsorban Kopa Dorottyától hallhattuk Petőfi Sándor Imádságom című versét, majd általános iskolások közreműködésével felcsendült a Nemzeti dal. Szólót énekelt Keller Miklós, zenei kíséretet biztosított Apaceller Péter és Apaceller Gergely.
Ünnepi beszédet mondott Gál Krisztián önkormányzati képviselő, majd a Városi Tűzoltózenekar közreműködésével a megjelent intézmények és civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el Kossuth Lajos szobránál.
Köszönjük minden résztvevőnek, hogy jelenlétével megtisztelte rendezvényünket!
Az alábbiakban visszaolvashatjuk képviselő úr teljes beszédét:
Tisztelt Pécsváradiak!
Tisztelt megemlékezők!
Az 1848 március 15-i forradalmat és szabadságharcot a magyarság minden évben megünnepli, megemlékezik az egyik legnagyobb történelmi eseményéről. 175 évvel ezelőtt Pesten fiatalok megfogalmaztak maguknak olyan elveket, melyek célkitűzések lettek és ezen elvekből, célkitűzésekből fogalmazódott meg a „12 pont”. Egy olyan forradalmi hangulat volt kialakulóban, abban az időben Európa szerte, amelynek a magyar forradalom és az azt követő szabadságharc volt a legmeghatározóbb eseménye az egyetemes történelemben.
A császári ellenség túlereje egyértelműen, tagadhatatlanul látszott, de a forradalmi eszméket olyan hatalmas erő éltette, olyan erős szabadság utáni vágy és olyan erős nemzeti öntudat, amely feledtette a márciusi ifjakkal, hogy mit kockáztatnak… az Életüket. Ennek ellenére nem hátráltak meg, mert a Hazájuk és a magyarság előrébb való volt.
A kezdetben elért alkotmányos sikerek reményre adtak okot, hogy Magyarország független lehet nagyobb véráldozat nélkül, de ez hamar illúzióvá vált. Harcok, összecsapások és csataterek alakultak ki szülőföldünkön, és a Magyarság felvette a harcot az elnyomó csapatokkal és küzdött függetlenségéért, küzdött szabadságáért, egységben.
Súlyos veszteségek és véráldozatok érték Hazánkat. A forradalom leverését, a szabadságharc elvesztését követő megtorlás hosszú évtizedekig gyógyíthatatlannak tűnő sebet ejtett a Magyarságon.
Értük tűzünk mi Magyarok minden éveben március 15.-én kokárdát a mellkasunkra. Tiszteletből, olyan hősök iránti tiszteletből, akik bátorsága tagadhatatlan, akik elindítottak egy forradalmat, akik megvívtak egy szabadágharcot, amit végül levert a hatalmas túlerő, de mégis ők győztek, mégis olyan eredményeket tudtak elérni melyek elvitathatatlanok a Magyarság fejlődésében. Kivívták a nemzet tiszteletét és beírták nevüket a magyar történelembe. Ezek a hősök olyan tettet hajtottak végre, melyre büszke lehet és legyen is, mindenki, ezért emlékezünk meg 174-ik éve róluk és tetteikről.
A forradalmi eszmék szerzői a Márciusi Ifjak voltak, akik közül igen meghatározó személy: Petőfi Sándor, Irinyi József, Jókai Mór, Vajda János és Vasvári Pál, akik mind 20-30 éves fiatalok voltak.
Ők hittek abban, hogy a magyarságnak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz, a szuverenitáshoz. Ezek ma is igen aktuális elvárások. Az Ő változtatni akarásuk és nagyon sok ember véráldozata kellett ahhoz, hogy elinduljon egy folyamat. Erőszakkal leverték a forradalmat, de nem tudták a forradalom előtti állapotot visszaállítani elnyomóink, kis idő múlva a rendszerben változások következtek be.
Az ifjúság megmutatta erejét, történelmi léptékkel nézve is óriási érdemeik és eredményeik lettek. Magyarország történelmében nem utoljára! Volt még diktatúra alatt forradalom, amikor szintén a szabadság utáni vágy és az elnyomás elleni küzdelem hajtotta a magyar ifjakat a túlerővel, a véreskezű rezsimmel szemben.
Lesz is még szükség az ifjúság elszántságára és a fiatalok tenni akarására, nyilvánvaló nem forradalmi eszközökkel.
Természetesen ahhoz, hogy a forradalmi eszmék ilyen eredményesek legyenek, kellett még az összefogás és az egység. Sajnálatosan tapasztalható ma a széthúzás és ellenségeskedés magyar és magyar között. Ne egymásnak legyünk ellenségei az országunkban és városunkban, hiszen az érdek közös kell, hogy legyen.
Csak úgy lehet eredményeket elérni és tetteket véghezvinni, ha a jobbító szándék mögé állva összefogunk és annak véghezvitelére egységet képzünk.
Tanulhatunk őseinktől, mind elszántságot és mind elhivatottságot, tanulnunk kell a múlt buktatóiból.
Mert érdemes itt élni, érdemes itt dolgozni és érdemes ide családot alapítani.
Jó a történelmi Hőseinkre visszaemlékezni és jó magyarnak lenni!
